Tanulási zavarok. Közöttük: olvasási nehézség, azaz diszlexia. Nehéz és hosszú témakör ez, mégis foglalkozni kell vele, hiszen egyes felmérések szerint akár a gyermekek 30-40%-át is érinti.  Most arról szeretnénk néhány gondolatot bemutatni, hogy mit is jelent a diszlexia. Mert a problémáról talán zavarba ejtően is sokat hallhatunk, olvashatunk. Ha például beütjük valamelyik Internetes keresőbe a diszlexia szót, több ezer találatot kapunk, amelyek nem következetesek az okokat és a kezelések módját, sőt, a meghatározás módját illetően sem. Van, aki egy számítógépes programban látja az üdvözítő megoldást, és van, aki egy bizonyos speciális szemüvegre esküszik. A használt szakszavak sokak számára nem, vagy csak nehezen érthetők, esetleg nem is azonos módon használják őket az egyes szakemberek. Összegezve, nagy a káosz!

A diszlexia szó gyűjtőfogalom, és többféle értelemben is használják. Például az egyik meghatározási módszer kizárásos alapon dolgozik. Ha a gyerek rendszeresen jár iskolába, rendszeresen gyakorol, legalább átlagos értelmi képességű, és kizárhatjuk az olyan pszichológiai problémákat, mint például a szorongás, valamint érzékszervi (látási, hallási) zavarról szó sincsen, akkor a diagnózis csakis a diszlexia lehet. Tehát: aki nem úgy olvas, ahogyan az tőle elvárható lenne az adott életkorban, az diszlexiás,  feltéve, ha egyéb magyarázat nincsen a nehézségeire. (És néha ezt az egyéb magyarázatot nehéz megtalálni - ezért elképzelhetők tévedések is.) 

Egy másik - kicsit különböző - módszer viszont a jellemző tüneteket azonosítja:  a gyenge írás, a gyenge olvasás, a rossz helyesírás, a gyenge szövegértés, a bizonyos nyelvi feladatokban mutatott nem megfelelő teljesítmény, a jobb-bal tévesztés, gyenge emlékezet, a kicsi szókincs, az ügyetlenség a torna órán – mindez legalább átlagos intelligencia és ép érzékszervek mellett. Tehát: ha valakire jellemzők a fentiek, az nagy valószínűséggel nehezen is olvas. (A kutatók észrevették, hogy ezek általában együttesen fordulnak elő.) Az egészen kicsikre ilyenkor mondják, hogy diszlexia veszélyeztetettek. De mivel az együttjárás nem tökéletes (ezek a tünetek nem kizárólag diszlexiát, hanem mást is jelezhetnek, pl. erős szorongást), ezért a besorolás néha téves.