|
|
||
|
Gyermeke megbukott valamiből? Rossz lett a bizonyítványa? Itt tippeket kaphat arra vonatkozóan, hogy miként érdemes erre reagálni. |
||
|
|
||
|
|
|
A következő véleményeket olyan általános- és középiskolás diákok mondták, akiket a szüleik tanulásmódszertan órákra járattak.
"A nővérem kitűnő tanuló volt. Az egyetemet is színötössel végezte el. Hónapokig volt munkanélküli, és amikor végre munkát kapott, egy hónap múlva kirúgták. Ez még egyszer megismétlődött. Végül egy olyan munkát kapott, amit bárki megcsinálhat. Akikkel együtt dolgozik, legfeljebb középiskolát végeztek. Ide vezetett a rengeteg tanulás!"
"Inkább melózok egy áruház raktárában, minthogy napi 12 órában hajtsam a pénzt, és sose lássam a gyerekeimet. A sok tanulás csak ahhoz vezet, hogy a munkának fogsz élni."
"Az anyám és az apám diplomásak, mégsem boldogak. "
"Nekem vannak barátaim. A bátyám meg egész nap tanul. Jó jegyeket kap, de szerintem igazából engem irigyel, amikor egész nyáron otthon ül."
"Az iskola unalmas. Az egész rendszer szar. Olyanokat tanulunk, aminek semmi köze a való élethez, és senki nem mondja meg, hogy miért."
A vélemények írói valamennyien gyenge (kettes - hármas átlag körül) tanulók voltak, egy-két bukásveszélyes tárggyal. És bár határozottan amellett vagyunk, hogy igenis tanulni kell, mert ez vezet a jobb munkához, a jobb élethez... nem árt elgondolkozni a gyerekek szavain. Vajon mi vezeti őket ezekhez a kijelentésekhez?
Az biztos, hogy a jó bizonyítvány nem minden! Egy érdekes adalék, méghozzá orosz kutatóktól. Ők ugyanis kimutatták, hogy közepesen tanuló egyetemistákból inkább lesznek vezetők - míg a beosztottjaik között számos korábbi kitűnő tanulót találtak. Persze ez a kutatás egyetemistákra vonatkozott - aki pedig oda bekerült, az azért csak leérettségizett.
A lényeg az, hogy az életben a tanulási készségeken kívül rengeteg olyan dolog van, amiben jónak kell lenni, ha valaki majd felnőttként boldogulni akar. A tanulási készségek is nagyon fontosak, de az érzelmi intelligenciát és a társas készségeket is fejleszteni kell ahhoz, hogy valaki sikeres vezető, vállalkozó vagy boldog családanya legyen. Az sem árt továbbá, ha az ember egy-két dologban igazán elmélyül - a nagyon jó tanulók ezt gyakran nem teszik meg, mert nagyon szétaprózzák az energiáikat. Az igyekezet, hogy mindenből jók legyenek, oda vezethet, hogy semmihez nem fognak érteni igazán.
Az is gyakran előfordul, hogy egy remek bizonyítvány mögött félelem van. Félelem attól, hogy az illető számára fontos emberek elutasítják őt, ha akár csak egyetlen négyest is hazavisz. Ilyen helyzetben van azoknak a diákoknak a jó része, akik vigasztalhatatlanul sírnak, ha a dolgozatuk vagy a feleltük nem sikerült hibátlanra. Talán hihetetlenül hangzik, de tényleg van ilyen. Bár a családban ezt sokszor nem mondják ki, sőt, még csak tudomást sem vesznek róla. Enyhébb formájában csak egy-két területen elvárt a kiváló teljesítmény - ez akkor nagyon szerencsétlen helyzet, ha a gyereknek egészen mások az elképzelései arról, hogy neki miben kellene remekelnie.
De nézzük részletesebben, hogy mi történhet, ha a szülők feltételhez kötik a szeretetüket! Mondjuk ahhoz, hogy a gyermekük kizárólag ötösöket visz haza. (Ez most csak egy példa. A feltétlen bármi lehet - pl. a sportban nyújtott kiváló teljesítmény is.) Például előfordul, hogy valakivel órákig, esetleg napokig nem beszélnek a szülei, ha véletlenül négyest kap. A gyerekek egy része mindent megtesz, hogy ezt elkerülje. Éjszakába nyúlóan tanulnak a szülők által fontosnak tartott tantárgyakból, és biztos, ami biztos, mindent bemagolnak. Vagyis... csak próbálják. Mivel a magolás nem hatékony stratégia, ez előbb - utóbb meg is látszik a gyerekek eredményein. A fáradtság és a stressz pedig különösen. Közben pedig - mivel nincs idejük azzal foglalkozni, amiben igazán jók lennének -, nem tudják kibontakoztatni a tehetségüket semmiben.
Ez persze egy extrém példa: de azért sokan találnánk ilyen feltételeket magunkban, ha becsületes önvizsgálatot tartanának. (Lehet, hogy a követelmény úgy hangzik, hogy márpedig akkor is ezt és ezt az egyetemi szakot fogod választani, és mérnök leszel, mint ahogyan az apád. Vagy, ahogyan az apád lenni szeretett volna.)
Egy másik reakció a feltételes szeretetre, ha a gyerek - nem teljesen tudatosan - de elkezdi gyötörni a szüleit azzal, hogy hat tárgyból megbukik az év végén. Ez megint csak egy példa volt: a gyerekek általában megtalálják a szüleik érzékeny pontjait, és ennek megfelelően választják ki a "bosszút". (Általában nem tudatosan, de néha az is előfordul.) Ezek a gyerekek lesznek aztán azok is, akik a cikk elején olvasható mondatokat ismételgetik majd állandóan, miközben - valójában - szenvednek.
És hogy mindennek mi a következménye? Szorongás, rengeteg feszültség, cinikusság, a dolgok feketén látása... mindez aztán épp annak a megnehezítéséhez vezet, amit a szülők eredetileg el akartak érni: jó állást, jó fizetéssel. (Még a jobbik eset, ha szülők ezt tűzik ki célként. Sokkal rosszabb, ha a a cél a szülők álmainak megvalósítása.) Mindebből azt következik, hogy nem kell feltétlenül erőltetni a négyeseket és az ötösöket; ha a gyerek kettes - hármas tanuló, de kiegyensúlyozott, boldog, sok barátja van és legalább egy-két tantárgy vagy téma érdekli, akkor nem kell aggódni, mert felnőttként valószínűleg remekül boldogul majd. A lényeg az, hogy harmonikus életet éljen - és ehhez nem kell feltétlenül ügyvédnek vagy vezérigazgatónak lenni.
|